Mi is az a mikrotanúsítvány?

Gyorsan változó társadalmunk újszerű képzési formáinak dokumentálására és rendszerbe illesztésére világszerte egyre inkább terjednek a mikrotanúsítványok, amelyek fontos alkotóelemei a kormányhivatalok központi e-learning és tudásmegosztási rendszerére – „Az állampolgári ügyintézés lehetőségeinek szélesítése” elnevezésű projekt keretében – kidolgozott koncepciónak is. Az egyelőre nem túl közismert témáról bővebb ismereteket lehet szerezni a Lechner Tudásközpont szakértője, dr. habil. Budai Balázs Benjámin PhD szakcikkéből, amely az Új Magyar Közigazgatás legutóbbi számában jelent meg.

A Miniszterelnökség, a Lechner Tudásközpont és Budapest Főváros Kormányhivatala együttműködésében zajló „Az állampolgári ügyintézés lehetőségeinek szélesítése” elnevezésű KÖFOP projekt keretében több koncepcionális javaslat született a kormányhivatalok működésének fejlesztése, az ügyintézési kapacitás további javítása céljából. Ezek egyike a kormányhivatalok központi e-learning és tudásmegosztási rendszerének korszerű kialakításával foglalkozik. A koncepció fontos pillérei az úgynevezett mikrotanúsítványok, amelyek szerepéről dr. habil. Budai Balázs Benjámin PhD, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense, a Közszervezési és Infotechnológiai Tanszék vezetője, a Lechner Tudásközpont vezető tudásmenedzsere tollából az Új Magyar Közigazgatás című szakfolyóirat szeptemberi számában jelent meg egy tanulmány. Az alábbiakban a nagyobb terjedelmű, tudományos jellegű szakcikket rövidebb formában foglaljuk össze. 

Tudásalapú, a digitális átállásból fakadóan is gyorsan változó társadalmunkban a fennmaradás – vagy felkapottabb kifejezéssel a fenntartható fejlődés – alapja a reziliencia, más szóval a gyors alkalmazkodóképesség. A munkaerőpiacot tekintve ez a folyamatosan változó készség- és kompetenciaigények rugalmas lekövetését jelenti. Az átalakuló munkakörök ellátásához a szaktudáson felül egyre inkább digitális kompetenciák is kellenek, ezenkívül például analitikus gondolkodás, kreativitás, és megfelelő képességek az önálló tanulásra, de ugyanakkor a csapatmunkára is.  A hagyományos oktatási modellek – többek között a tantervkidolgozás és az akkreditáció tetemes időigénye miatt – jelenleg nincsenek felkészülve a gyakori változásokra, ezért egyre nagyobb szükség van rugalmasabb és rövidebb képzésekre, amelyek általában az iskolarendszeren kívüli szervezett vagy informális keretek között valósulnak meg. Ez a téma nemzetközi szinten is aktuális, ahogy azt a tanulmányok, publikációk utóbbi időben megugrott száma mutatja.

A növekvő mennyiségű, különféle jellegű képzési lehetőség felveti azt a kérdést, hogy ezeknél az új típusú tanulmányoknál milyen módon tudja a munkavállaló dokumentumokkal igazolni egy-egy kurzus elvégzését, illetve a kompetenciáinak bővülését, és hogyan tudnak ezek a képzések egy nagyobb rendszerbe beleilleszkedni. A kifejezetten rövid, néhány órás oktatásoknál az úgynevezett mikrotanúsítvány bevezetése jelenthet megoldást, amely hiteles és alapvetően digitális formában tárolja az adott tanulmányi eredményeket. Egy ilyen rendszer kiépítéséhez az átláthatóság és a tanúsítványok kölcsönös elismerése céljából meg kell oldani a különböző szolgáltatók által kiadott mikrotanúsítványok minőségbiztosítását is. Ezenkívül a mikrotanúsítványokat integrálni kell a regionális és nemzeti oktatási keretekbe is. Mindezekkel elérhető egy olyan rugalmas képzési szisztéma, amely jól tudja kezelni az egyre szélesebb körből érkező továbbképzéseket, gyorskurzusokat, nyitott képzési tartalmakat. Lehetőséget ad arra, hogy a hagyományos és nem hagyományos oktatási formák kiegészítsék egymást, így például a mikrotanúsítványok hagyományos kurzusok részeit válthatják ki, vagy akár diplomakiegészítésként szolgálhatnak.

Egy adott személy mikrotanúsítványai és egyéb képzési bizonyítványai, oklevelei az úgynevezett egyéni tanulási számlán nyilvántarthatók. Ez a virtuális tároló a megszerzett szakismeretek, készségek, képességek megjelenítése mellett online és naprakész hatósági igazolást nyújt a tanulmányi életútról, valamint tartalmazza az esetlegesen igénybe vehető képzési jogosultságokat, kedvezményeket, támogatásokat is. Ezáltal segíti a pályaválasztást és -módosítást, a szakmai előmenetelt és az élethosszig tartó tanulást. Támogatja emellett az oktatási és munkaerőpiaci szakpolitikák gyakorlati alkalmazását is. A mikrotanúsítványokra és az egyéni tanulási számlákra vonatkozóan az Európai Unió is megfogalmazott ajánlásokat, illetve ezeket a fogalmakat számos stratégiai anyagban szerepeltetik.

A hazai közigazgatás már lassan egy évtizede felismerte, hogy szükség van folyamatos képzésre, a 2013-ban elindult közszolgálati továbbképzési átalakítás is ezt a célt szolgálta. A fővárosi és megyei kormányhivatalok, valamint a kormányablakok működéséhez sok olyan elméleti és gyakorlati ismeret szükséges, amelyet sem az iskolai oktatás, sem az iskolarendszeren kívüli továbbképzések sem tudnak biztosítani, ilyen például a szakrendszerek naprakész ismerete. Ezekről a témákról a kormányhivatali munkatársak túlnyomórészt nem formális keretek között kapnak információkat, de jelenleg még a belső, szervezett képzések is csak kis százalékban integrálódnak a közigazgatási kötelező továbbképzési kvótába.

„Az állampolgári ügyintézés lehetőségeinek szélesítése” elnevezésű projekt keretében jelenleg kidolgozás alatt álló, a kormányhivatalok központi e-learning és tudásmegosztási rendszerének kialakítását célzó koncepció fontos alkotóeleme a mikrotanúsítványok és egyéni tanulási számlák rendszere. A koncepció több javaslatot is tartalmaz, így többek között, hogy a kormányhivatalokban a belső képzések aránya 50 százalékig emelkedhessen, legyen kötelező kvótája a digitális kompetenciafejlesztésnek, és a belső képzések rendelkezzenek mikrotanúsítványokkal, a közszolgálatban dolgozók pedig egyéni tanulási számlákkal. A szakigazgatási szoftverek fejlesztésénél már a tervezési fázisban legyen meghatározva a hozzájuk szükséges oktatás óraszáma, kreditértéke.

A mikrotanúsítványok és a tanulási számlák területén már találkozhatunk jó gyakorlatokkal a hazai és a nemzetközi szintéren egyaránt. Ilyen például a 2020 és 2022 között az Erasmus + támogatásával lezajlott Microbol projekt, amely az élethosszig tartó tanulást ösztönző feltételek kialakítását szolgálta. 28 ország oktatási minisztériumának részvételével álltak fel munkacsoportok, aminek eredményeként megszületett a Mikrotanúsítványok Európai Keretrendszere. Egy másik példa az OEPass európai projekt, amely a felsőoktatási hallgatók fizikai mobilitásának támogatására jött létre, többek között a BME konzorciumi tagságával. A projekt a nem hagyományos tanulási tapasztalatok elismerését és validálhatóságát célozza. A BME-n kívül más magyar egyetemek is érintettek már a témában újszerű képzési programokkal és értékelési rendszerekkel, így a Széchenyi Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem és az ELTE. Megfigyelhető az is, hogy már az Europass is elmozdult a szabványönéletrajzoktól egy digitális tanúsítvány-adatbázis irányában. Ugyancsak meg kell említeni a VideoLectures.net portált, ahol közel 30 ezer lektorált előadáshoz lehet szabadon hozzáférni, a kurzusok elvégzését a Credentify tanúsítja. 

A tanulmány teljes terjedelmében az Új Magyar Közigazgatás című szakfolyóirat szeptemberi számában olvasható.